A Pet4you átsegít a nehezén

Kutyavigyázás a Pet4you segítségével

Szóval az úgy volt, hogy húgom vett egy kutyát. Együtt lakunk, hatszázszor megmondtam neki, hogy én nem szeretnék kutyát. Nem értek hozzájuk, és őszintén szólva nem hiszem, hogy kutya a lakásba való. Vagy ha igen, nem az én lakásomba. Mert nem szeretem, ha azért vagyok kötelezve a rendrakásra, mert egy eb bármikor cafatokra rághatja, lepisilheti vagy szimplán összeszőrözheti a cuccaimat. Nem szeretem, ha hangosak, és néha valljuk be, büdösek és egyáltalán. Én nem akarok kutyát. Na ehhez képest egy nap beállított egy mentett kölyökkel. Jó, oké, a kölyök cuki. Minden kölyök cuki, de ettől még szőrös, büdös, hangos. És amúgy is iszonyat felpaprikáztam magam, hogy a megkérdezésem nélkül csak úgy hazaállít egy kiskutyával. Erre elbőgte magát, hogy a Pet4you oldalán jött szembe a hirdetés és nem hagyhatta ott, hát olyan édes, neki meg olyan rossza, mióta szétmentek Csabával..

Egy kicsit elszégyelltem magam, mert tényleg nagyon odavolt. De hát mindennek van egy határa! Rábeszélt egy próbahétre, hogy na, kísérletezzük ki, és ha nem vált be, akkor megígéri, hogy a Pet4you segítségével talál neki másik otthont. Belementem. Főleg mert nem akartam veszekedni. Meg egy hát talán neki is elég lesz és az amúgy szerintem is tény, hogy a kutya jó terápia. Úgyhogy megegyeztünk szépen abban a hét napban.

Pet4you tanácsokkal felfegyverkezve

Húgom boldogan duruzsolva vonta minden este az ölébe Pötyikét, akit én Attilának neveztem, mert biztos voltam benne, hogy egy a cukiságba öltözött vakarcs maga az Isten ostora. Aztán úgy a harmadik nap után kiderült, hogy a húgomnak sürgősen el kell utaznia. Ez amúgy nem volt precedens nélküli, munkájából adódóan néha hirtelen rántják be és valljuk be, ügyeletes volt. De azért nem kis félszegséggel vallotta be nekem, hogy akkor ő most elmegy hét napra. Ezt szerintem ő sem gondolta át, hogy azt jelenti, hogy a három napja megismert kutyájára, amit én nem is akartam, még én fogok tehát vigyázni.  Tudatta vele a nem tetszésemet, de mélyen legbelül tudtam, hogy nem nagyon létezik más választásunk. Mire nem jó egy nővér, mi?

Búcsúzáskor azért még hozzám vágta a Pet4you oldalát, hogy onnan egész jó cikkekből tudok tájékozódni, ha valami nem világos. Akár a szőrápolásról, férgességről vagy a szobatisztaságra nevelésről legyen is szó – mindhárom kilátástól el voltam ragadtatva – biztosan találok segítséget ott. És amúgy az állatorvoshoz van időpontja kedden. Ezen megint kiakadtam egy kicsit, mert erről korábban egy szó nem esett. Nyilvánvalóan pedig az én feladatom lesz ezt is abszolválni valahogy.

Úgyhogy húgom el, Pet4you oldalra fel, Pötyikét megetettem. Ez volt az első alkalom, de nem hatottam meg túlságosan. Azt hiszem, számára a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy minden ember arra van, hogy őt ellássa.

Pet4you segít átvészelni a hetet

Abban kezdettől fogva biztos voltam, hogy én erre nem vagyok eléggé felkészülve. Megetettem minden reggel, friss vizet adtam napi kétszer, még nem vihettem sétálni, mert nem voltak meg az oltások, úgyhogy ilyen szempontból nem volt nehézség. De Pötyike szerencsétlen nagyon sokat volt egyedül eddigi élettapasztalataihoz képest. Ami azt jelentette, hogy hangosan szomorú és, hogy látványosan unatkozik. A Pet4You írt ilyet, de én nem gondoltam, hogy tényleg zengeni fog a lépcsőház a panaszos vonyításától, amint leérek a lifttel.

Pár nap múlva szisztematikusan kerültem a szomszédokat, mert nem volt annyi bőr a képemen, hogy szembenézzek velük. A másik, amire próbáltam a Pet4you cikkek révén felkészülni a rágás. Nem mintha ne vett volna húgom kimondottan erre a célra egy rágókát – ezt a javára kell írnom, mindent beszerzett az első napokban, amire szükség lehetett – mégis a papucsom volt az igazi sláger. Nem a húgomé, hanem az enyém.

Innentől egyenesen ugrottam át a kutya nevelésével foglalkozó Pet4you cikkekre, mert, ha csak hat napom maradt is, én kigyógyítom ebből, addig nem mehet el innen, amíg meg nem tanulja, hogy a gazdi papucsa nem rágóka. És a fésűje sem, a cipője, a táskája, a bútor lába.. Semmi sem rágóka, csak a rágóka! A végére eljutottam oda, hogy szegény Pötyit bizony kizártam a hálószobámból, ahova a fontos értékeimet menekítettem. Arra jöttem haza, hogy szét van kaparva az ajtó..

Pötyikével a Pet4you állatorvosnál

Húgom korábban nem ismert állatorvosokat, de nagyon jókat olvasott fórumon egy közelünkben rendelőről, úgyhogy a Pet4you adatok alapján ott foglalt időpontot Pötyikének. Aki még életében nem volt állatorvosnál. Nem voltam elragadtatva ettől mint említettem, de hát mit van mit tenni, nem? Kutyahordó szerencsére volt, olyan kis szelíden, szinte lelkesen ment bele, szinte megsajnáltam. És akkor halkan, de végignyüsszögte a metrót. Meg a sétát. Lehet, jobb lett volna kocsival vinni, de nem tudtam, mennyire lesz parkolóhely, meg akkor semennyire se tudok odafigyelni a kutyára.

Mindenesetre a váróban sok kutyával ismerkedett volna, ha hagyom. A Pet4you és a húgom is teljesen egyöntetűen azt kérték, hogy még ne engedjem más kutyák közé, mert nincs meg az oltása. Ezt mondjuk nem egészen tudom, hogy gondolták kivitelezni, mikor az oltás megszerzésének körülményei közt első helyen szerepel, hogy fél órát vársz más kutyákkal macskákkal egy váróban. De sorra kerültünk, naív kicsi Pötyi örült az asszisztenstől az orvosig mindenkinek. Kis málénak fel se tűnt, hogy megszúrták.

Otthon aztán másnapra nagyon kiütötte magát. Még jó, hogy a Pet4you egyik cikkében olvastam, hogy ez oltás után kvázi normális, mert nagyon látványosan bágyadt volt és szinte egész nap aludt. Megsajnáltam a kis szerencsétlent. Utólag már tudom, hogy ekkor tett zsebre a kis vakarcs. Mire húgom megjött, már apportírozni tanítgattam. Húgom pedig taktikusan sosem kérdezett rá, hogy akkor mit is mondok így a hét nap leteltével, Pötyike maradhat?